udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
58
találat
lapozás: 1-30 | 31-58
Névmutató:
Kuti János
2006. július 18.
A közvélemény-kutatások szerint a románok nyolcvan százaléka legfőbb ellenségnek a magyarokat jelölte meg. A számítógépes magyarellenes játék is ezt mutatja. A nemzetállam az igazi. Ennek érdekében aztán minden eszközt be lehet vetni. A más nyelvűeket, más szokásúakat ki lehet telepíteni. (Mint Csehszlovákiából.) Vagy az egynyelvűség érdekében meg lehet szüntetni iskoláikat. (Mint ahogy Romániában is tették jó ideig.) Esetleg el lehet adni pénzért. (Mint a németeket.) Ezenkívül: el lehet vinni kényszermunkára, be lehet zárni, messzi vidékre lehet helyezni, lehet nyelvvizsgáztatni. Ezek voltak a jó módszerek! De még most is meg lehet verni, vagy perbe lehet fogni, ha más nyelvet beszél valaki, mint a többségi. /Kuti János: Virtuális szeretet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./2007. augusztus 21.
Sokan eljöttek a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára, és sokan nem. Sokan önhibájukon kívül nem jöttek, mert nem jöhettek: azok utódai, akiket a tatárok rabszíjra fűzve elvittek. Azok leszármazottai sem, akiket a törökök janicsárnak vittek. Azok unokái sem, akik a századfordulón kitántorogtak Amerikába. Aztán a két világháború közt Bukarestben szolgálók és mesteremberek azon örökösei sem, akik közben románok lettek. Nem jönnek azok sem, akik most éppen szezonmunkára mentek el, mert most van a szezon. Nem jönnek azok sem, akik itthon nagy magyarok voltak. Akik viszont ‘89 körül mentek ki, azok közül jöttek, de jöttek Ausztráliától Kanadáig, Magyarországról, Nyugat-Európából vagy Skandináviából. Jöttek haza az írók. Hazajött az innen elment magyar orvos, aki Magyarországon azóta is a román orvos. Hazajött a színész, aki Nyugaton sofőrködik. És hazajöttek, akik Háromszékről kirajzottak a környező megyékbe. Majdnem mindenki örül az innen elszármazottak világtalálkozójának. Kivéve azokat, akik az elszármazottak helyébe, máshonnan származtak ide. Pedig ők is szervezhetnének maguknak találkozókat. /Kuti János: Világtalálkoztunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./ A háromszékiek szétszórattak a nagyvilágban az idők hullámverésében. A nagy kitántorgások, kivándorlások és kitelepedések idején sokszor úgy ötlött fel bennünk a Tamási-gondolat, hogy mi, székelyek azért vagyunk a világon, hogy lassan kiűzessünk belőle, írta Simó Edmund. Itt vagyunk, itthon vagyunk ismét, hogy sok tízezren összegyűlhettünk áldott szülőföldünkön. És daloltunk, és nótáztunk, és táncoltunk, és Szózatot mondtunk, Himnuszt énekeltünk Háromszék falvaiban, városaiban, lankáin és Pincetetőin pergethettük dobjainkat, lobogtathattuk zászlainkat a Perkőn államalapító nagy királyunk, Szent Istvánunk emlékére. /Simó Edmund: Összegyűltünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./2009. január 22.
Mit ér a vezető, ha magyar? Semmit. Ma van, holnap nincs. Mindig is így volt, írta Kuti János, kilencven éve nem volt magyar karrierdiplomata, magas rangú katonatiszt, rendőrtiszt, titkosszolga. Románok mesélték már húsz évvel ezelőtt, hogy az oltyán úgy gyakorol önkritikát, hogy a tükörbe néz, és szembeköpi magát. Azt mondja: már három éve vagy Erdélyben, és még mindig nem vagy főnök! Persze, neki könnyű volt. Ha ide jött, akkor kapott munkát, lakást, költözési pénzt. Amikor jött a nagy megyésítés, akkor telepítették be a környékről vagy máshonnan Nagyváradot, Kolozsvárt, Zilahot románokkal. Székelyföldön nem volt a környéken román, ezért hoztak Olténiából, Moldvából. A cégekhez általában román igazgatókat helyeztek. Ők dönthették el, kiket alkalmaznak. Voltak úgynevezett román vállalatok, például a műanyaggyár, amit kimondottan a moldvaiaknak építettek. Most itt a nagy lehetőség, mert nem kormánypárt már az RMDSZ. Korábban ugyanis kaptak egy sereg helyet magas polcokon. Most, a kormányváltáskor meg kirakják őket. /Kuti János: Mit ér a vezető, ha magyar? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./2010. szeptember 25.
Történelmi Magazin
Megjelent a sepsiszentgyörgyi Történelmi Magazin szeptemberi száma. Folytatódik Bakó Géza székely múltat ismertető sorozata, amely ezúttal a földművelés székelyföldi kezdeteit mutatja be. Az iskolatörténeti rovatban a Székely Mikó Kollégium 1945―1948 közötti történetéről olvashatunk.
A kultúra-politika rovatban az Egy szekuritátés visszaemlékezései című írás hiteles tükre a politikai rendőrség munkamódszereinek. Bencze Mihály A politika ördögi színjáték című írása a köpönyegforgató román politika múltjába enged betekinteni. Rövid ismertető tájékoztat Cseresznyés Pálnak, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom egyik áldozatának bebörtönzéséről. Jósa Piroska Trianonra emlékezik. Asztalos Lajos tanulmánya (Ioan Fadrusz, István, a Szent és a többiek) a kolozsvári magyar múlt meghamisítását, a kulturális elnemzettelenítést ábrázolja. Zonda Attila az irodalom, a kultúra és a politika határvonalán elhelyezkedő memoárelbeszélésében betekintést nyújt az Olténiában katonáskodó székely fiatalok lelkivilágba. A helytörténeti rovatban a szilágysági diákok székelyföldi barangolásáról olvashatunk. Sepsiszentgyörgy jeles személyiségei közül ezúttal Málik Józseffel és Gyárfás Jenővel, valamint a város környékével ismerkedhetnek az olvasók. Tanároknak és diákoknak olyan új rovatok indulnak, amelyek megkönnyítik és alaposabbá teszik a magyar történelem ismeretét, oktatását. Olvashatnak Erdélyország lakóiról, a magyar nép eredetéről, Álmos fejedelemről, a magyarok hitvilágáról. A kis magyar adattár, a magyar mitológiai kislexikon, a magyarság kronológiája mind-mind hozzásegíti a tanulókat és a felnőtteket ahhoz, hogy alaposabban megismerjék népünk történetét. A folyóirat a világtörténelmet kedvelőkről sem feledkezik meg, olyan fogalomtárat is közöl, amelyből nem csak a fogalmak magyarázatát kapja meg az érdeklődő, hanem a legfontosabb történelmi személyiségek és események történetét is. A Hírtallózóban olvashatunk azokról a kiemelkedő kulturális, politikai és sporteseményekről, amelyek az év első felében bontakoztak ki. Kuti János, Simó Edmund vidám tárcái, Forrai Tibor keresztrejtvénye, Mészely József fejtörői, a Jó játék a nyelvi játék!, Korodi Emese Tünde, Kelemen László természetismertetői pihentető kikapcsolódást nyújtanak mindenkinek. A folyóirat borítóján gróf Mikó Imre sepsiszentgyörgyi szobra látható. A Történelmi Magazin megrendelhető a 0740 026 450-es telefonon vagy a [email protected] e-mail címen. Példányonként megvásárolható a H—Press lapterjesztő standjain és a sepsiszentgyörgyi Diákboltban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 7.
A rossz döntés
A 91 évvel ezelõtti trianoni döntésrõl sokszor elhangzott, hogy igazságtalan, rossz volt. ?s valóban. Mert a nagyhatalmaknak nem ilyen békét kellett volna ráerõszakolniuk a kisebbekre. Sokkal jobb lett volna, ha Magyarországból nem hagynak meg semmit, hanem szõröstül-bõröstül odaadják az utódállamoknak. Azok meg becsületesen felosztották volna maguk között.
Akkor minden szomszéd mondhatná, hogy nem csak Székelyföld, hanem Magyarország sem létezik. Aztán az elsõ világháború után nem lett volna, aki visszaköveteljen alig ezer esztendõs országrészeket. A kisantant országai egymásnak lettek volna szomszédai, így valóban megvalósult volna a jószomszédi viszony a Magyarországgal szembeni jószomszédi iszonnyal szemben.
?jabb esély lett volna Magyarország feloszlatására a második világháború után, sajnos, csak Csehszlovákiának ajándékoztak néhány falut Pozsonnyal szemben a Dunán innenrõl. Pedig milyen jól meg lehetett volna kavarni a népességet a Duna-medencében. Ha Magyarországot megszüntetik, és a magyaroknak nem tetszett volna valamelyik új hazában, akkor nagyszerû lakosságcseréket lehetett volna végrehajtani. Mondjuk a romániai magyarokat áttelepítették volna Csehszlovákiába, lehetõleg a cseh részekre. ?k viszont kitelepítették volna a magyarokat a Duna-deltába vagy Koszovóba. Az õslakosok helyett meg Székelyföldre még több regátit kellett volna költöztetni. Ezek az országok aztán nem tiltakoznának, mint most Szlovákia vagy Ukrajna a kettõs állampolgárság ellen. Miért is tiltakoznának az ellen, ha egy szlovák állampolgárságú magyar ukrán állampolgár akarna lenni, vagy fordítva? A második világégés után is alig volt egy rövid ideig csend, amikor Kádár elvtárs a szomszéd elvtársakkal jól egyezett, és odahaza is olyan jó politikát folytatott, hogy az õ magyarjai lehetõleg meg ne tudják, rajtuk kívül más magyar is él a Kárpát-medencében. Sajnos, ezek a régi szép idõk lejártak.
Aztán jött még egy jó, de rövid idõszak, amikor Gyurcsányék megszavaztatták azt, hogy ne legyünk magyar állampolgárok.
De ha egyszer rossz döntés születik, az elõbb-utóbb megbosszulja magát. Most nem elég, hogy van Magyarország, az erdélyi magyarok elkezdték, hogy létezik Székelyföld is. ?s hiába tiltották meg azt, hogy Magyarország képviseltesse magát a székelyföldi képviselet brüsszeli megnyitóján, oda mégis elment Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Ráadásul itt most mindenféle autonómiát is emlegetünk. ?s ezért olyan nagy harc folyik nálunk a magyarok között is, hogy - ha összejön -, háromféle lesz belõle. Csak azt kell eldöntenünk, ki melyikhez akar tartozni. Ráadásul Magyarország még szavazati jogot is akar adni nekünk. Még csak ez hiányzik, amikor most már olyan nagy a felhozatal nemcsak román, hanem magyar pártokból is, hogy azt sem tudjuk, kire szavazzunk.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. október 11.
A vértanúság eredményei
Vajon, ha látná a tizenhárom aradi vértanú, hogy mi valósult meg az idők során a márciusi ifjak nevezetes tizenkét pontjából (Mit kíván a magyar nemzet), mit gondolnának? Vegyük sorra a pontokat, távirati stílusban.
Az első a sajtó szabadsága – az megvan. Mi az, hogy szabadsága, még a szabadossága is! A kisebbségi szabad magyar sajtó csak pénzhiány miatt bukik be. A második pont: felelős minisztérium létrehozása Pest-Budán. Ez a ’48-as forradalom óta eltelt 163 év alatt többször is megvalósult. Sőt, nemcsak felelős, hanem még felelőtlen kormányok és minisztériumok is voltak. Többek közt ezek áldásos tevékenységének köszönhetően Magyarország elvesztette területének kétharmadát. A következő javaslat: az évenkénti országgyűlés Pesten, no hát az is megvalósult, és a magyarok már nemcsak egy, hanem akár öt, hat parlamentben is részt vehetnek Magyarországon kívül, ha bejutnak azokba. Így aztán, ha kell, egész évben országgyűlésezhetnek, ahol szépen csépelhetik a szót. A negyedik pont, a polgári egyenlőség is megvalósult, mégpedig olyképpen, hogy az utódállamok nemzetei sokkal egyenlőbbek lettek a magyaroknál. Az ötödik pontban említett nemzeti őrsereg sokáig működött, sőt, sikeresen el is vesztette a második világháborút. A következő pont, a közös teherviselés szintén megvalósult, Magyarország minden lakosa viseli az ország adósságának terhét, akár a környező országokban élő magyarok a saját országukét. Egyesek könnyebben, mások nehezebben. Most ezeknek az a neve, hogy megszorítás, és ebben egyenlőek vagyunk. A hetedik: az úrbéri viszonyok megszüntetése. Ezt mára újrakeresztelték, és a halandó polgár nagyon szeretne akár jobbágyként is, de dolgozni, lehetőleg az állam úrnál azért, hogy megélhetését biztosítsa. A következő gondolat: képviselet, egyenlőség alapján, már megvalósult. Állandóan szavaztatnak, és népszavaztatnak, hogy képviseletünk legyen a törvényhozó testületekben, államvezetésben, ha mi nem is akarjuk. Megvalósult a nemzeti bank létrehozása is. Ezek a mi nemzeti bankjaink kérik a kölcsönöket, amiket mi fizetünk vissza, kamatostul. A tizedik bekezdésben az áll, hogy katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. El is vitték Magyarországról az ideiglenesen 46 évet ott állomásozó szovjet hadsereget, miután azok a második világháború végén kiverték az akkor éppen ott állomásozó német hadsereget. A tizenegyedik bekezdés: a politikai foglyok szabadon bocsátása, már többször is megvalósult. Például akiket nem végeztek ki az ’56-os forradalom után Magyarországon vagy Romániában, azokat 5–6 év után szabadon bocsátották. A tizenkettedik pont, az unió, szintén megvalósult: Erdély uniója Romániával, majd Románia uniója az Európai Unióval. Az aradi vértanúkat a hatalom bűnösnek találta, akár a győztes hatalmak a világháborúk után a magyarokat. Sőt, még ma is kollektív bűnösök Szerbiában, Szlovákiában. A lényeg azonban, hogy a Kárpát-medencében kitört a szabadság, és dühöng a testvériség, egyenlőség!
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. február 27.
Az új párt
Romániában új magyar párt van kialakulóban. Ez a Romániai Magyar Nemszavazók Polgári Pártja, vagyis az RMNPP. Mint nevéből is látszik, ez egy pártszövetség, amelyet a régi három magyar párt (RMDSZ, EMNP, MPP) egyesült erőkkel hoz létre.
Az ehhez a párthoz húzók óriási előnye a más pártokat szimpatizálókhoz képest, hogy ők úgy szavaznak majd, hogy nem szavaznak. A közelgő helyhatósági választásokon szerzett tapasztalatokat felhasználva aztán tovább növekedhet az RMNPP-kedvelők száma, és így a parlamenti választásokon az új párt még nagyobb sikerrel vehet részt, és még több támogatója lesz, akik nem mennek el választani. A párt megalakítása érdekében egyelőre a létező pártok teljes erővel és széthúzással munkálkodnak. Most éppen a piszkos anyagiakat tisztálják, és ha ez nem sikerül, akkor úgy teregetik ki a szennyest, ahogy van. Az RMDSZ és az EMNP egymás szemére hányja a különféle forrásokból érkezett támogatásokat, és egymást szeretné elszámoltatni a Bukarestből vagy Budapestről kapott pénzekről. Sajnos, a pénzosztásból az MPP kimaradt, és így ők úgy szereztek pénzt, ahogy tudtak, mint például Kézdivásárhelyen. Ezek után az útirányok kijelölésén vitatkoznak, azon, hogy kivel, mivel és merre is kell indulniuk és haladniuk a pártoknak. Az RMDSZ leginkább Bukarest felé irányult, viszont a Tőkés László-féle EMNP az ellenkező irányt, a Sepsiszentgyörgy–Nagyvárad útvonalon Budapestet célozná meg, miután lemondott a távolabbi úti célról: Brüsszelről. Még járműgondok is vannak, mert Tőkés szerint az RMDSZ régi, rozoga, irányt vesztett autóját le kellene cserélni egy újabbra. Ezt könnyedén leszorítja az útról az EMNP vadonatúj járműve, amelyhez az üzemanyagot Budapestről pótolják, és simán megelőzi az MPP döcögő szekerét is. Az új autóra felvehetnék – esetleg – a polgári pártosokat is, és akkor a kormányos Toró és a navigátor Tőkés mellett lenne egy fékező is Szász Jenő személyében. Megvalósulna a munkamegosztás. Nálunk megosztás és megosztottság, az van!
A széthúzás szép példáját látjuk például Marosvásárhelyen is, ahol a magyarok az istennek sem tudnak megegyezni a polgármesterjelölt személyét illetően. Pedig a megegyezés tulajdonképpen már megszületett. Itt úgy néz ki, hogy közös nem megegyezéssel Dorin Florea régi polgármestert jelölik újra polgármesternek. Most csak el kell menni hozzá, és azt mondani, hogy ha támogatja a magyarok néhány javaslatát, ők továbbra sem hajlandók egyezséget kötni egymással, és így teljes mellszélességgel támogatják Dorin Floreát. Olyan apróságokat kellene kérni tőle, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar fakultás létrehozása és néhány magyar személyiségről elnevezett utca visszakeresztelése. Saját biztos sikere érdekében bizonyosan teljesítené ezeket a kéréseket. Egyetlen baj az, hogy a meg (nem) egyezési csatározások mindenki szeme láttára történnek, és így, ha a jelenlegi polgármester tudomást szerez ezekről, semmit nem fog ígérni, mert úgyis simán megnyeri a választásokat.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. augusztus 13.
Nekünk már semmi nem árt
Romániának állandóan felszólító leveleket küldözgetnek. Brüsszelből az Európai Bizottság (EB), Velencéből a Velencei Bizottság. Józsi Manuella Borrozó, az EB elnöke éppen most szólított fel újólag, hogy vetnénk véget a belpolitikai csatározásoknak. De ez nem olyan egyszerű. Az ország déli fele a kormánnyal, Pontával és Antonescuval tart.
Ők elmentek szavazni Băsescu ellen. Az északi fele (Erdély és Moldva nagy része) a volt elnökkel tartott, bojkottálta a népszavazást, s így ő nyert. A belügyminiszter lemondott, mert nem tudta megszámolni a szavazásra jogosultakat. Most az egyetlen megoldás az lenne, ha az országot kettéosztanák. A déli felét adnák az ideiglenes elnöknek, Antonescunak és Pontának, másik felét, az északit Băsescunak.
Egyik jobb, mint a másik.
A Velencei Bizottság viszont megfenyegette azokat, akik az alkotmánybíróságot fenyegetik. Szakértők azt mondják, hogy ez a sok politikai csatározás árt a gazdaságnak. Ez nem igaz, mert ami nincs, annak semmi sem árthat. Mondják, hogy menekülnek a beruházók, és hogy a tavalyhoz képest negyvenöt százalékkal visszaestek a befektetések. Ezt miért kell búsulni? Ha nincs beruházás, nincs munka, nem kell dolgozni. Az alkalmazottak szerint úgyis semmiért, potyára dolgoznak. És akkor már a népi bölcsesség szerint: jobb potyára szépen ülni, mint potyára dolgozni. A szárazság miatt csökken a termés és a társadalmi össztermék másfél százalékkal. Ez ellen mit tehetnek a politikusok? Nem hordhatják a vizet a földekre! Az Olt is olyan kicsike, hogy maholnap még egy vedret sem lehet benne megmeríteni. 2009-ben még 300 000 hektárt tudtunk öntözni, de mára már csak 100 000-et, mert az öntözőcsöveket és -berendezéseket azóta is szorgalmasan lopják tovább. Idén a gazdák nem panaszkodhatnak, hogy nem lesz ára a pityókának. Ára, az lesz, csak krumpli nem. Az optimisták viszont azt mondják, hogy nem baj, ha nem terem semmi, mert úgyis mindent külföldről hozunk be. A szakértők azt is állítják, hogy ez a politikai cirkusz több milliárd euróba kerül. Na és? Van pénzünk elég! Csak a népszavazási ceremóniára 95 millió lejt dobtunk ki. Ha nem lett volna rá pénz, nem szervezték volna meg. De volt. És kell is lennie, ha van pénzünk törleszteni a valutaalaptól még 2009-ben kért eurókölcsönt, amiből 12 milliárdocskát elköltöttünk. Visszaadni potom 13,4 milliárdot kell. Olvasom, hogy ennek nagy részét a román központi bank állja (9,8 milliárdot) saját valutatartalékaiból, mert van neki 32 milliárdja. Ha van, akkor miért nem tőle kértünk kölcsön? Olcsóbban adhatta volna, mint ezeridegenek. Ráadásul e hitel sokba is került. De minden relatív. Akinek sok eurója van, az örülhet, mert a sok politizálás miatt egyre több lejt adnak az euróért. Nagyjából minden növekedésben, és ezzel is jól járnak valakik. Nőnek a bankkamatok, az üzemanyagárak, az infláció, a villany, a gáz és általában mindennek az ára. Szerencsére most jó a fűtés, s ez legalább nem kerül semmibe.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. szeptember 7.
Ne magyarul!
Olyan nagy dolgokért, amelyek nem éppen tőlünk függnek – mint például az autonómia, anyanyelvű oktatás az óvodától az egyetemig –, nagyon tudunk harcolni, de olyan lehetőségekkel, amelyek megvalósítása közösségünk tagjaitól függ, már nem törődünk, és a legtöbb esetben meg sem próbálunk élni velük. De ha mégis, akkor erről nemzettársaink beszélnek le, vagy megmagyarázzák, miért nem lehet.
Történt pedig, hogy az RCS/RDS részvénytársaság Digi TV Extra Complet szolgáltatásáról le akartunk mondani. Mivel a műsorszolgáltatást előre egy hónapra kifizettük, a Nicolae Iorga úti irodában azt mondták, hogy vigyük vissza a digitális dekódert, távirányítót és a nyugtát, amivel fizettünk, és akkor visszakapjuk az ötven lej körüli összeget. Az irodában dolgozók mindegyike magyar lehetett, de legalábbis magyarul beszélt. Ott, helyben kaptunk egy román nyelvű űrlapot, ami a szerződés érvénytelenítéséhez kellett. Az előre kifizetett díj visszaadásáért egy kérést kell írni, mondta az egyik kedves tisztviselő, magyarul. Neki is veselkedtem, és ékes magyar nyelven kezdtem írni, hogy: Alulírott stb., stb. Mikor ezt észrevette a már említett hölgy, figyelmeztetett, illetve megkért, hogy írjam románul a kérést, mert úgy kell. Erre azt mondtam, hogy nem értem, miért kellene románul írnom, mire ő azt válaszolta, hogy egy „doszárt kell csináljon” (dossziét kell készítenie), és azt fel kell küldenie Bukarestbe. Ekkor kissé ideges lettem, mert eléggé fura, hogy egy magyar tulajdonos cégénél egy magyar alkalmazott egy kérést románul követeljen. Ha jól tudom, telefonos reklamáció esetén a kommunikácó nyelvének a magyart is lehet választani... Ezek után közöltem, hogy a cég tulajdonosához, Tészári Zoltánhoz lenne egy-két keresetlen szavam. Mellesleg őt Románia leggazdagabb magyar nemzetiségű emberének tartják. A kérés megírása öt percet sem vett igénybe. Lefordításához sem kellene több, és ehhez nem lenne szükség nagy anyagi ráfordításra. Talán a cég anyagilag még ennyit megbírna. De talán le sem kellene fordítani, hanem legalább itt (és a Szentgyörgyhöz hasonló településeken) fel lehetne hatalmazni valakit, aki ráírjon az én magyar nyelvű kérésem sarkára annyit románul, hogy ez a polgár jogosan kéri vissza az ötven lejét. Ez alapján a fő döntéshozó Bukarestben eldönthetné, hogy megérdemlem vagy sem, hogy visszakapjam pénzem. Bevallom, a kérés végére csak a nevemet írtam, és semmi egyéb, ilyenkor szokott fordulatot, hogy „Tisztelettel”, vagy netán „Harcolunk a békéért!”, miként régen kötelező volt.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. október 31.
Kivételek pedig vannak!
Sokan, sokszor féltek attól Romániában, hogy telefonbeszélgetéseiket lehallgatja a Securitate. Később megszűnt e frász, és mindenki gyanútlanul telefonozott. Most azt mondják, hogy az unióban kötelező minden telefonbeszélgetést rögzíteni és hat hónapra tárolni.
Nálunk is így van, de jó, hogy csak a kivételesen fontos emberekét, politikusokét, államfőkét teszik közhírré. Mint nemrég a Băsescu elnökét. Kellett neki elnöknek mennie. És úgy kell nekünk is, mi akarunk uniót, s megígértünk fűt-fát, csak bent legyünk. Alá is írattak Romániával mindenféle vállalást, kötelezettséget az európai normák bevezetéséről, így többek közt visszaszolgáltatásról, kisebbségvédelemről, nyelvhasználatról és miegyébről. Kis naivak, még azt képzeltük, hogy ettől kezdve nálunk is hivatalos nyelv lesz a magyar, mert minden tagország nyelve hivatalos nyelvvé válik. Elvben így is van – kivéve, ahol magyarok is élnek, mint például Romániában vagy Szlovákiában. Ezekben nem. És kivétel lesz Ukrajna is, mert ők ugyan még nem tagjai az uniónak, de olyan ügyesen korlátozzák a kisebbségek anyanyelvhasználatát, hogy a végén még őket is beveszik. Később már csak ajánlásokat tesznek a bejutottaknak. Aztán ajánlgathatnak bármit, mert a bent levő országok már nem vevők ezekre. Viszont nem avatkoznak a tagországok dolgaiba. Ezek után nem csoda, ha a hatalom nyakunkra küld egy-egy kormánymegbízottat, akit prefektusnak becéznek, és akinek az a feladata, hogy megtorpedózzon minden helyi magyar vonatkozású kezdeményezést, határozatot, például a magyar utcanevek jóváhagyását vagy a székely zászló használatát. Meg vagyok győződve, hogy semmilyen más zászló kiakasztása nem szúrná a szemét. Mert székelyek nincsenek is. Viszont – állítólag – egyenjogúság, az van, akárcsak az unióban. Ott is majdnem mindenki egyenlő. Persze, mégiscsak vannak kivételek. Például az unióban mindenki szabadon közlekedhet, kivételt csak az államfők képeznek. Régen nálunk csak az államfő közlekedhetett szabadon a nagyvilágban. Mostanig azt hittem, hogy őket diplomáciai mentesség illeti, és még azt sem szabad megnézni, mit visznek a csomagjaikban. De nem, mert most kiderült, hogy az unióban ugyan mindenki jöhet-mehet a határokon át, kivéve az államfőket. Ezért nem is álmodozom államfőségről. A végén úgy járok, mint Sólyom László, akit három évvel ezelőtt államfőként nem engedtek be Szlovákiába, s mára a luxemburgi bíróság kihirdette, hogy nem. A szlovákok jól tették, hogy kitiltották. Még jó, hogy az Európai Néppárt kongresszusát Bukarestben nem a decemberi választások utánra szervezték, mert valószínűleg erre a precedensre hivatkozva Pontáék az európai néppárti állam- és kormányfőket sem engedték volna be Romániába. Örvendetes viszont, hogy nagy eredményt értünk el a mostani európai néppárti közgyűlésen. A több mint 400 cikkelyből, amit megszavaztak, kettő az őshonos kisebbségek jogaival foglalkozik. Elég rég itt vagyunk ahhoz, hogy minket is ide soroljanak.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. január 22.
Várjuk a pártokat
Nem lehet tudni, ez a kígyóként átvedlett Magyar Szocialista Párt (MSZP) most kutyához, farkashoz, bárányhoz vagy macskához hasonlít-e? A kutyából ugyanis nem lesz szalonna, a farkas a szőrét elhullatja, de a szokásait nem.
Az MSZP jelenleg velünk, határon inneni magyarokkal bárányként viselkedik, ezért azt lehet gyanítani, hogy báránybőrbe bújtatott farkas. A 2004-es népszavazáson még velünk ijesztgették a magyarországi szavazókat, most minket szeretnének meggyőzni arról, hogy náluk pálfordulás történt. Kegyeinkért fognak esedezni, hogy rájuk szavazzunk. Mesterházy Attila, a párt mostani elnöke kedvcsinálónak elhozhatta volna magával Kovács Lászlót is, hadd lássa, mennyire rajong érte a 23 millió román munkavállaló azon része, mely az ő kijelentése ellenére mégiscsak magyarnak vallja magát. „Merjünk kicsik lenni!” jelszóval Kovács László a szocialista kormányzás idején is szívesen koslatott (néhai Sylvester Lajos szavával élve) a környező országokban akkori ellenzéke lejáratásért és a határon túli magyarok érdekei ellen agitálva. Azóta – úgy látszik – változott a helyzet, mert most a szocialisták jelenlegi vezetése macska módon dörgölődzne hozzánk. Jövőbeni választási sikerük érdekében az RMDSZ-szel paktálnak, amelyik már mindenkivel kötött paktumot. Ebből az összesimulásból az RMDSZ-nek nem sok haszna származhat. Viszont nekünk csakis előnyünk lehet abból, hogy most már legalább kétszer annyi választási kampányban vehetünk részt, mint eddig. Ez dupla annyi választási ígéretet, plakátot, zsebnaptárt, golyóstollat jelent, mint amit eddig kaptunk. A Fidesz adott kettős állampolgárságot, az el van intézve. Ehhez képest az MSZP-től most mit remélhetünk? Eddig a külhoni magyarok választási joga ellen küzdöttek, most – mivel ez nem sikerült – egyetértenek a kettős állampolgársággal is, de lehet, hogy a megnyerésünk érdekében előterjesztenek egy olyan javaslatot a magyar parlamentben, amelyik lehetővé teszi a hármast.
Kíváncsian várom, hogy a többi magyar párt mikor jön hozzánk kampányolni? Szívrepesve várjuk a Lehet Más a Politikát, a Jobbikot, sőt, a Demokratikus Koalíciót is, Gyurcsány Ferenccel az élen. És azt is meglátjuk, milyen ígéretekkel fognak kecsegtetni. A Jobbik bizonyosan megígéri a Nagy-Magyarországot is, mert neki az nem kerül semmibe. Az is érdekes lesz, hogy melyik magyar párt melyik román alakulattal borul össze és köt választási egyezséget. Sőt, megtörténhet, hogy kölcsönösségi alapon Románia a moldovaiak után a magyarországiaknak kettős vagy hármas állampolgárságot és szavazati jogot ad, hogy itthoni módszerekkel a román pártok szavazatokat szerezzenek Magyarországon.
A győztes román párt vagy pártszövetség így nemcsak kétharmados, hanem akár 110 százalékos többséggel ülhet a bukaresti parlamentben.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. február 5.
Kitűzik zászlóikat?
Akár világot is bejáró sajtófotó lehetett volna, ha fényképet készítenek, amikor Codrin Munteanu Sepsiszentgyörgyön kitűzte a román zászlót a székely zászló elé. A fotó címe: Codrin Munteanu meghódítja a Székelyföldet. Ilyen zászlókitűzéses témájú fotóból már kettő is világhírű lett.
Mindkettő 1945-ben, még a második világháború idején készült. Az egyik – Zászló Iwo Jima szigetén címmel – akkor készült, amikor az amerikai katonák elfoglalták a japán szigetet, a másik – a Zászló a Reichstagon –, amikor az oroszok bevették Berlint. A felvétel elkészült, és hatalmas botrány lett volna belőle, mert előhívás után kiderült, hogy az egyik orosz katonának, aki a zászlókitűző lábát fogja, mindkét kezén karóra van. Ezért retusálni kellett, nehogy a nézőnek eszébe jusson, hogy a szovjet katona „dáváj csász!” jelszóval összeszedte az órákat.
Az is lehetséges, hogy készült fénykép a szentgyörgyi zászlókitevésről, csak azon is kell még retusálni, mert a felvételen volt prefektusunk zsebéből olyan székely zászlók lógtak ki, amelyeket a megyében leszedetett, esetleg saját kezűleg leszedett. Ő sokkal nagyobb hős, mint Hunyadi János katonája, Dugonics Titusz, aki a nándorfehérvári csatában 1456-ban azért harcolt, hogy megakadályozzon egy törököt az egyetlen zászló kitűzésében, ezért magával rántotta a mélybe, és így hősi halott lett. A prefektus viszont hány zászló kitűzésének magakadályozása ellen harcolt!?
Most nem tudni, miként alakul küzdelme, mert a Székelyföldön elért győzelmei elismeréseként felvitte Isten (vagy inkább Mircea Duşa honvédelmi miniszter) a dolgát… Bukarestbe. A román honvédők ugyanis azt állítják, hogy a prefektusnak egyszerűen nincsenek eszközei, fegyverei a renitens székelyek és azok zászlói ellen. De a védelmi minisztériumból tud szerezni, és azokkal, majd ha visszatér, lehet, hogy lőni is fog. A tüzérségi előkészítés már az Antena3 televízió segítségével megtörtént, és a székelyeknek újabb támadásokra kell felkészülniük.
Vezetőik is szorgalmasan készülnek a csatákra. Élesítik nyelvüket, fenik fogaikat, hegyesítik bajszaikat. A zászlóháború állóháború lesz. Miután az ügyészségen tüzetesen megvizsgálják a megrongált román lobogót, azt meg fogják javítani, és visszahelyezik a székely jelkép elé. Ezután a székelyek eléje helyeznek egy másik székely zászlót, de az új prefektus sem maradhat le, hanem tesz majd eléje egy másikat. A játékot addig lehet folytatni, míg be nem zászlósítják a prefektúra és a megyei tanács előtti teret.
Én viszont békésebb zászlólobogtatásokban reménykedem. Brüsszelben az összes tagállam zászlója lóg vagy leng. Nálunk is ki lehetne tűzni bár hármacskát egymás mellé. A székelyt, a románt és az unióst. Jelen lenne: a tanácselnök, az új prefektus és az Európai Unió főnöke. A családias hangulatú eseményről aztán családi fotó is készülne: Tamás, Marinescu és Barosso kitűzik zászlóikat címmel, amely bejárná a világot.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma,2013. február 5.
Száz gyermekkel kevesebb (Mikóújfaluban járt a Háromszék)
A konzervatív újságolvasónak is az a fontos, hogy a lap róla szóljon – indította a múlt heti laptalálkozót házigazdaként Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere, aki szerint községükben azért olvassák szívesen a Háromszéket, mert megtalálják benne mindazt, ami a háromszéki embert manapság foglalkoztatja.
Azt követően, hogy lapunk jelen lévő munkatársai – Farcádi Botond, Fekete Réka, Ferencz Csaba, Kádár Gyula, Kisgyörgy Zoltán és Kuti János – bevezető felszólalásukban szót ejtettek a Háromszék küldetéséről, a jelenkor különböző gondjairól-bajairól, történelemről, a művelődési házban összegyűlt kéttucatnyi érdeklődő vetett fel témákat, köztük kiemelten a román nyelv oktatásának kérdését. Mint mindenütt, Mikóújfaluban is aggasztó a népességfogyás, az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent a lakosság száma. 2007-ben olyan mélypontra jutott a természetes szaporulat, hogy míg negyvenhat temetést jegyeztek, csupán tizenhat keresztelőt tartottak a faluban. Mostanra változott valamennyit a helyzet, tavaly először annyi születést iktattak, ahány temetést, de a gyermeklétszám még mindig igen alacsony, az óvodában és iskolában százzal kisebb a létszám (jelenleg 194), mint tíz esztendővel ezelőtt. A 2011-es népszámlálás szerint Mikóújfalu lakosainak száma 1831, ebből 1824 állandó, heten Izraelben dolgoznak, de a választói névjegyzékben 1538-an szerepelnek, ami azt bizonyítja a 0–18 év közöttiek (286 fő) aránya a természetes 33 százalék helyett csupán 16 százalék. A kétszázas létszám alatti iskola csak azért őrizheti meg függetlenségét, mert a községben egyedüli tanintézmény.
Idegen nyelvként a románt
– Tizenegyedikes gyermekeim jövőben érettségiznek, és alig tudnak románul, ami nem csoda, mert az iskolában rosszul tanítják, a hétköznapokban pedig a székelyföldi gyermekek nem találkoznak a román nyelvvel, ezért mindenképpen változtatni kellene az oktatás módszerén – vezette fel a témát Száfta Csilla, akinek véleményét többen osztották. Nyáguly Dávid elmondta, gyermekként ő sem tudott románul, és a szakiskolában sem a tanóráknak köszönhetően tanulta meg a nyelvet, hanem román nemzetiségű évfolyamtársaitól, és unokái révén most is azzal szembesül, hogy a magyar gyermeknek képtelenség úgy tanulnia a románt, mintha anyanyelve lenne. Nagy Sándor iskolaigazgató szerint a jelenlegi módszer nemcsak a diákokat nyomorítja meg, de a pedagógusokat is, akik tudják, hogy egy idegen nyelvet nem lehet anyanyelvként tanítani, ideje volna ezen változtatni. Az igazgató a folytonosan változó törvénykezést is okolja a záróvizsgákon tapasztalt gyenge eredményekért, és szerinte a nagymértékű pedagógusvándorlás is árt a rendszernek, nincs folytonosság, olykor évenként változik egy-egy osztályban az adott tantárgyat tanító pedagógus, de azt sem tartja jónak, hogy aki egyszer címzetességet nyer, az nyugdíjas koráig töltse be ugyanazt a katedrát függetlenül attól, hogyan végzi munkáját. Az iskolavezető kérdésre válaszolva elmondta: nem tartja helyesnek, hogy azoktól az óvónőktől, tanítóktól, akik középfokú végzettséggel rendelkeznek, most azt követelik, hogy egyetemet végezzenek. Szerinte sokan inkább más munka után néznek, ami érthető, mert ha húsz-huszonöt évig taníthattak azzal a tudással, amit a középfokú tanítóképzőben szereztek, igazságtalanság azt kérni, hogy szerezzenek magasabb szintű diplomát. Ami ráadásul nem garancia arra, hogy ettől eredményesebben fognak oktatni – vélekedett. A Háromszék mikóújfalusi laptalálkozóját némileg uralta az oktatás jelenlegi szétziláltságáról szóló beszélgetés, hisz a jelenlévők gyermekük, unokájuk révén nap mint nap érintettek ezekben a kérdésekben, a komorabb hangulatot oldották azonban a Szász István helyi állatorvosnak, Kisgyörgy Zoltánnak és Kuti Jánosnak köszönhető humoros pillanatok.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. március 5.
Követelőző magyarok
Egyebet sem tudnak a magyarok, mint hőbörögni, követelőzni, siránkozni, és székely zászlót lobogtatni. És ez nemcsak nálunk van így, hanem Szlovákiában is. Pedig Robert Fico szlovák miniszterelnök megmondta, hogy Szlovákiát sem a nemzeti kisebbségeknek, hanem a szlovákoknak hozták létre. A többiek meg fogják be…
Aztán majd, amikor találkozik Orbán Viktorral, a kényes kérdések tárgyalását úgy oldják meg, hogy nem beszélnek róluk.
Pedig a szlovákok már jelezték jó szándékukat a viszony rendezésére. Ők szívesen visszavonják az állampolgársági ellentörvényt, amely alapján megvonják azoktól a szlovák állampolgárságot, akik felveszik a magyart – csak a magyarok vonják vissza a kettős állampolgársági törvényt. A román–magyar (v)iszonyt viszont mindkét fél javítani akarja.
Nálunk az a baj, hogy a hatóságok nem lépnek fel elég erélyesen mindazokkal szemben, akik nincsenek megelégedve európai, sőt, azon felüli szintű jogainkkal. Mert nem elég tanulság, ha csak megbüntetik őket, mint Ráduly Róbert csíkszeredai és Boncidai Csaba szilágyperecseni polgármestert, akik feltételként szabták egy versenyvizsgán, hogy egy köztisztviselőnek magyarul is kell tudnia. Aztán mások kiabálnak az Új Kiáltó Szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért kiáltványban. Ezért a város jó néhány személyiségét beidézték az ügyészségre, és izgatással vádolják őket. A gyergyószentmiklósi Wass Albert-emlékest szervezői ellen bűnvádi eljárás van folyamatban.
Egy kis pénzbírság nem elég ezeknek a lázadozóknak. Ha börtönbüntetésre ítélnék őket, az sokkal hatásosabb lenne, és elvenné kedvét másoknak, akik ilyesmire vetemednének. A törvényeknek sokkal egyértelműbbeknek kellene lenniük. Például törvény által kellene szabályozni, hogy Romániában a köztisztviselőknek nem szabad magyarul tudniuk. Ennek egyenes következménye lenne, hogy a hivatalokban csak az állam nyelvét lehetne használni, és így nem lennének felesleges viták az anyanyelvhasználatról. Egy idegen nyelv ismeretét meg nem méltányolni és jutalmazni kellene, mint számos európai országban, hanem büntetni. Felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezőket kétszer annyival, mint azt, akinek csak középfokú van. Mircea Duşa nem jönne Csíkszeredába ellenőrizni, hogy szegény megszólalhat-e románul. Azt viszont nem egészen értem, hogy nem tudta: kell-e ehhez útlevél, mert ő mégiscsak belügyminiszter, illene tudnia.
A nyelvprobléma megoldására még sok jó törvényt kell hoznia a törvényhozásnak. A legnagyobb gondok ugyanis a választott tisztségviselők esetén merülnek fel. Azt kell megoldani, hogy ne pályázhassanak ilyen helyekre olyanok, akik magyarok, vagy tudnak magyarul. Csak azok, akik csak románul beszélnek. Azon még kellene munkálkodni, miként lehessen megállapítani, hogy valaki milyen nemzetiségű, és milyen nyelvet nem ismer. Mert mostanig nyelvvizsgával azt be lehetett bizonyítani, hogy valaki ismer-e egy nyelvet, vagy nem, de a fordítottját nehezen. Kuti János
Háromszék
Erdély.ma,2013. május 23.
Magyarellenességre vágyom
Nálunk a magyarellenesség csak állítólagos. Tőkés László még áprilisban írt egy levelet Viviane Redingnek, amelyben felemlegette, hogy az utóbbi időben a román közéletben „újból eluralkodott a magyarellenes gyűlöletkeltés”.
És a biztos asszony azt válaszolta, hogy az unió Alapjogi Chartája tiltja az etnikai és nyelvi alapon való hátrányos megkülönböztetést. Ha tiltja, akkor meg nyilvánvalóan ilyen nincs is, mert az unió országaiban betartják az uniós szabályokat. (Szerinte állítólag csak Magyarországon nem.) Különben sincs lehetőség arra, hogy minden állítólagosan előforduló jogsérelem esetén eljárjanak – nyilatkozá. Ez bizonyítja, hogy csak állítólagos a romániai magyarellenesség. Csak állítólag nem engedik sok helyen a székely zászló kitűzését, és csak állítólag akadályozzák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetem magyar karának működtetését. Csak állítólag működnek olyan tévécsatornák, ahol állandóan a magyarokat szapulják. Állítólag égettek magyar zászlót egy futballmérkőzésen, Kolozsváron. Állítólag törvénytelenek, és mindig megtámadják azokat a kiírásokat, amelyekben egy beosztás elnyerésénél olyan feltételt szab a versenyeztető, miszerint a versenyvizsgázónak ismernie kellene az ott többségben élő kisebbség nyelvét. Csak állítólag lesz olyan területi felosztás, ahol már mindenütt kisebbségben lesznek a magyarok. Csak állítólag támadták A székelység története című könyvet. Állítólag ellenőrizték a sepsiszentgyörgyi autonómiatanácskozást. Egy felmérésből az derült ki állítólag, hogy csak azért utálnak minket, mert: magyarul beszélünk, mert autonómiát akarunk, mert etnikai pártokat alakítottunk stb.... Állítólag volt, aki azt mondta, hogy ha magyarul akarunk beszélni, akkor menjünk Magyarországra. De olyanok is akadnak, akik Ázsiába küldenek, persze csak állítólag.
Állítólag mindezt csak mi állítjuk.
Lehet, hogy sokan utálnak bennünket, de hát mindenkit nem lehet szeretni. Ha sokszor szidnak vagy gyaláznak is minket, ahogy mondaná Reding asszony is: akinek nem (Red)inge ne vegye magára.
Olyan állítólagos cselekedetekkel meg aztán egyáltalán nem kell foglalkoznia az uniónak, amit sokszor hallunk a híradásokban, hogy a nem uniós Szerbiában verik a magyarokat, vagy hogy Kárpátalján sorozatosan meggyalázzák a vereckei honfoglalási emlékművet. Mindezt valószínű az irántunk való szeretetből teszik, nem magyarellenességből. Viszont például Magyarországon állítólag nemcsak állítólagos a zsidóellenesség és a cigányellenesség. Éppen ezért ezekkel a dolgokkal feltétlen kell foglalkozni. Magyarország olyannyira antiszemita, hogy ott rendezték meg a Zsidó Világszövetség kongresszusát, melyen Orbán Viktor zéró toleranciát hirdetett meg az antiszemitizmus ellen. Ezért szeretném, ha nálunk is lenne valami rendes magyarellenesség, nemcsak ilyen állítólagos, amit csak mi érzünk a saját bőrünkön, talán mert túl kényesek vagy csupán allergiásak vagyunk rá. Ha lenne rendes, becsületes magyargyűlölet, akkor a Magyarok Világszövetsége például Bukarestben megrendezhetné kongresszusát, és ott miniszterelnökünk, Victor Ponta meghirdethetné a zéró toleranciát a magyarellenesség ellen. Azon biztos felszólalna az európai biztos Viviane Reding, és elítélné az idegengyűlöletet is.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. június 4.
Semmit a magyaroknak!
A magyarok mindig a megváltoztathatatlant akarják megváltoztatni. A romániai magyarok az alkotmány első cikkelyét, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam, a szlovákiai magyarok a Benes-dekrétumokat, és hogy akik felvették a magyar állampolgárságot, ne veszítsék el a szlovákot.
Nem akarjuk megérteni, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megváltoztatni?!
Erre hivatkozik Victor Ponta is. Ő nagyon somolygott az RMDSZ-kongresszuson szövetséges ellenfelével, Crin Antonescuval egyetemben. Olyan szépen mondták el, hogy semmit nem ígérnek, hogy a jámbor néző azt hihette, mindent megígértek. Ponta talán hajlana is arra, hogy meghallgassa a magyarok kéréseit, de a törvény neki is köti a kezét. Nálunk az alkotmány 152. pontja tiltja a nemzetállami meghatározás megváltozását. Ponta, persze, erről nem tehet. Rendben: Az egyes cikkelyt nem lehet változtatni. No de a 152-es, az megváltoztatható, nemde? És ha igen, akkor azon lehet módosítani, többek közt úgy, hogy az első cikkely is módosulhasson. Vagy van olyan cikkely is, amelyik kimondja a 152. megváltoztathatatlanságát? Szlovákiában ugyanígy nem lehet visszavonni a Benes-dekrétumokat, mert a szlovák parlament kimondta azok sérthetetlenségét. A magyarok az Európa Parlamentnél megreklamálták a Benes-dekrétumokat és a szlovák állampolgársági törvényt. Már azt is nagy sikernek könyveltük el, hogy a petíciós bizottság egyáltalán foglalkozott ezekkel a problémákkal. Zárt ülést rendeltek el, mert ezt a román delegátus is kérte. Így a tárgyalásokról kitoloncolták a Magyar Közösség Pártjának elnökét, Berényi Józsefet. A következő lépés az lehetne, hogy kitoloncolják Szlovákiából is, mindazokkal egyetemben, akik felvették a magyar állampolgárságot. Mert a törvény szerint megtehetik. Most 93 éve, a trianoni békeszerződések megkötésekor meg sem hallgatták a magyarokat. Akkor sok mindent ígértek nekünk. Aztán kiderült, az volt a baj, hogy az ígéretek meghaladták az európai normákat, így azokból vissza kellett venni, hogy európai módon oldassék meg a nemzetiségi kérdés.
A szlovákoknak végül is örvendeniük kellene, hogy a felvidéki magyarok így ragaszkodnak szlovák állampolgárságukhoz. Mert kérdem én, mi lenne, ha ott minden magyar felvenné a magyar állampolgárságot, a szlovákok megvonnák tőlük a szlovákot, és arra ébrednének, hogy a magyar határ mellett, Szlovákiában él félmillió tisztán magyar állampolgár? És ők azt mondanák, hogy mivel nem szlovák állampolgárok, semmi közük Szlovákiához, Magyarországon akarnak élni anélkül, hogy elköltöznének szülőföldjükről. Ezt elkerülendő, a szlovákok nem hatálytalanítják a Benes-dekrétumokat. A régiósítást is megoldották: a megyéket úgy osztották újra észak-déli irányban, hogy véletlenül se legyen egyikben sem magyar többség. Ez jó példa. Nálunk is így fogják felosztani a magyarok lakta megyéket, csak nem észak-dél irányban, hanem a szélrózsa minden irányában.
Szigorúan tudományos alapon.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. július 23.
Legyünk románok?
Örvendetes, hogy vannak nálunk oly megvilágosodott elmék, mint Liviu Dragnea közigazgatási miniszterelnök-helyettes, aki kijelentette ápertén, hogy a Székelyföld igenis van. Felfedezé, hogy ez egy nagyon szép térsége Romániának, „egy román terület”, amely szebb jövőnek néz elébe, ha új fejlesztési régióba kerül.
Életünk, sorsunk – ha engedjük – úgy meg fog változni, alakulni, mint púpos gyermek a prés alatt. Ebben mi leszünk a púpos gyerekek és nyelvileg kissé fogyatékkal élők. A prés meg az új fejlesztési régió lészen, amely aztán új kordában fog tartani minket. Ha már semmiképp nem akarják, hogy a Székelyföld külön régió legyen, etnikai alapon, akkor taktikát kell változtatnunk. Lám, Dobrudzsa is, úgy néz ki, külön régió lesz. Ha könyörgésünk, ellenkezésünk, tiltakozásaink, tüntetéseink nem segítenek, akkor más módot kell találnunk érdekeink érvényesítésére.
Nem lesz nehéz, csak okosan kell érvelni. Egyszerűen soroljuk fel mindazt, amit a hivatalos verzióban is emlegetnek: a mostanában felfedezett Székelyföld pontosan olyan ősi román föld, mint Dobrudzsa, és ezért megérdemli, hogy külön közigazgatási régió legyen! Ugyanakkor az itteni elszékelyesedett ősi románokat (akik ráadásul székelyeknek nevezik magukat!) elnyomják az időközben ide telepített moldvaiak, oltyánok vagy más munténiaiak. Azt is el kellene ismernünk, hogy a nyelv, amelyet beszélünk, az tulajdonképpen a román nyelv egy elkorcsosodott változata.
Egy tájszólása a román nyelvnek, amely ezer év alatt a Székelyföldnek nevezett ősi román földön teljesen elmagyarosodott, ezért nem érdemes foglalkozni visszarománosításával, mivel annyira megváltozott, hogy már saját anyja(nyelve) sem ismerne rá. Éppen ezért ezeknek a magukat (fafejű) székelyeknek nevező románoknak újra meg kell tanítani az eredeti ősi román nyelvüket. Annyi kérésünk azért lenne, hogy ne mint anyanyelvet oktassák, hanem speciálisan írt könyvekből, az eddigiektől különböző módszerekkel, mint idegen nyelvet.
Ha nem folyton azzal vertük volna mellünket, hogy székely-magyarok vagyunk, hanem (székely-)románok, nem kellett volna állandóan más vidékekről román-románokat ide telepíteni. Hivatkozhatnánk arra, hogy az itteni (székely-)románokat el akarják moldvaiasítani vagy munténiasítanai az ideköltözöttek, állandóan el akarják venni iskoláikat, a jobban fizető állami állásokat. És ha románokként tiltakozunk ez ellen, akkor a román politikusok teljes szó- és mellszélességgel kiállnának mellettünk, mint most a más vidékről ideköltözöttek mellett. Így, ha ezt az ősi román Székelyföldet egy tömbben szeretnénk látni, már semmi ideológiai akadálya nem lenne. Ki merne az ellen szót emelni, hogy mi az ősi földön egy román területi egységet, közigazgatási régiót akarnánk?
Még a zászlónk is az ősi román színek egy részében pompázik, hiszen kék és (arany)sárga. És lehet, így érvelve, kötelezővé teszik kitűzését.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma2013. augusztus 13.
Vigyázó szemek és fülek
Ha az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója – mondjuk – éppen a Csendes-óceán partján nyaral, és rászáll egy szúnyog, akkor buzgómócsing alkalmazottja odaszól neki a központból, hogy vigyázzon, főnök, mert látom a műholdas követőn, egy szúnyog pontosan a lapockájánál akarja megszúrni. És az igazgató lecsap a szúnyogra, mint ahogy lecsapott a kommandós osztag Oszama Bin Ladenre. Nemhiába, mert a CIA állandóan nagy pénzeket harcol ki magának a költségvetésből. Akár úgy is, hogy az ügynökség megszervez egy nagyszabású terrorcselekményt, azt véghez is viszi, és – úgymond – nem tudja kézre keríteni a tetteseket, pénzhiányra hivatkozva. Errefel aztán szép summákat kapnak a közpénzből, és így mindenkit tudnak figyelni. Követik a teljes telefon-, fax-, és internetforgalmat Amerikában és szerte a nagyvilágban.
Mindezt egy Edward Snowden nevű amerikai fiatalember szellőztette meg, aki most Oroszországban kapott menedékjogot. Ki is tekernék a nyakát az amerikaiak, ha elkapnák! A menedéknyújtás miatt Obama úgy megharagudott Putyinra, hogy látni sem akarja, és lemondta a vele való találkozást. Snowden most elmeséli az oroszoknak, hogy miként kell mindenkit megfigyelni, s így ezután nemcsak Amerika, hanem Oroszország is vigyázó szemeit és füleit ránk fogja vetni.
Csíkszeredában is azért szervezhette meg a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) Ráduly Róbert polgármester ilyen látványos megfigyelését, hogy bebizonyítsa, az RHSZ-nek még több pénzre van szüksége, hogy nálunk is világszínvonalon figyeljék a fölöttébb veszélyes, terrorista beállítottságú magyarokat. Először is bebizonyították, hogy felszereltségben lemaradtak. Sajnos, megszüntették a régi törvényt, amely szerint, ha például egy polgármester külföldi delegációt fogadott, a találkozón történtekről részletes beszámolót kellett írnia. Emiatt más módon kellett figyelni a polgármester találkozásait magyarországiakkal. Nem műholdról fényképezték, hanem helyből, egy mobiltelefonnal. Még távcsövük sincs, ezért a megfigyelőnek, hogy a megfigyelt szájáról le tudja olvasni a szavakat, egész közel kell hozzá mennie. Aztán, mihelyt a célszemély leleplezte a követőt, egyszerűen nem volt, aki leváltsa, mint ahogy a filmeken is látni szoktuk. Innen is kitetszik, milyen kevés a személyzete az RHSZ-nek. Ráadásul munkaidőn kívül, túlórázva, önkéntesen kellett követnie a célszemélyt. Ez bizonyítja, hogy milyen szorgalmasak és önfeláldozóak a titkosszolgák. Alacsony lehet az alkalmazottak fizetése is, és emiatt nem tudnak megfelelően táplálkozni, ezért szaladni sem. Így sikerült utolérnie és elfognia a polgármesternek a szem(es)fülest.
Ennyi meggyőző érv után remélhetjük, ezentúl még több pénzt kapnak adóinkból (ha eddig nem kaptak volna eleget), és így korszerűbb technikával, hatékonyabban figyelhetik meg nemcsak a polgármestereket, hanem minden gyanús magyart. Ha nem is műholdról, de legalább a Hargita tetejéről.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma2013. október 8.
Szeretnénk, ha szeretnének
Egy közvélemény-kutatásban arra nem lehet direktben rákérdezni, hogy Romániában a többség milyen kisebbséget szeret – vagy nem szeret. Ezért azt kérdezték 1050 személytől, hogy milyen volt a viszony a történelem folyamán a románok és kisebbségek között. A múltról kérdeztek, de a válaszok inkább a jelent tükrözik. Én csak találgatom azok magyarázatát. Sorrendben leginkább a szerbeket kedvelik, mert ők olyan kevesen vannak már, hogy nem is számítanak. Különben is együtt harcoltak a magyarok ellen például a ’48-as szabadságharcban. Aztán a németek, zsidók, mert ők elmentek, a bolgárok, mert ők is kevesen vannak, a törökök, mert őket megverték, a cigányok, mert nagy részük román.
Velünk viszont egyáltalán nem volt jó a viszony, illetve a megkérdezettek 59,7 százaléka azt mondta, hogy rossz és 27,2 százaléka, hogy jó volt.
Most sem állunk sokkal elébb, mert a jelenlegi helyzetre kérdezve, csak 29,2 százalék vallja, hogy jó. Majd, amikor mi is páran maradunk, az lesz az igazi. Mindennek okai – a megkérdezettek szerint – a történelemben rejlenek. Ki kérte, hogy őseink ide jöjjenek, harcoljanak, dolgozzanak, építsenek? Most meg visszaköveteljük azt, amit építettek. Micsoda szemtelenség! Aztán betelepítettük az ősi román földre a szászokat, akik virágzó településeket teremtettek, de aztán szerencsére elmentek. Aztán az is lehet a baj, hogy olyan történelmi személyiségek akadnak, akiket a magyarok is magukénak vallanak, mint Hunyadi János vagy Mátyás, aki magyar király lett, és ráadásul Ştefan cel Mare ellen vonult Moldvába.
Ezer év alatt a magyarok kéretlenül harcoltak az ide és Havasalföldre betörő törökökkel, tatárokkal és másokkal. Aztán miért kell most, 164 év után is az aradi vértanúkra emlékeznünk? Igaz ugyan, hogy ők a szabadságharcban az osztrák önkényuralom ellen küzdöttek, de amikor látták, hogy az osztrákok mellé állnak a románok, akkor nem kellett volna tovább harcolniuk.
Jelenleg azért van feszültség románok és magyarok között – a megkérdezettek szerint –, mert azt a román és magyar politikusok gerjesztik, választási célokból. Valószínű azért, mert a magyarok mindenféle jogokat követelnek, amit a román politikusok szerencsésen visszavernek. Aztán erre rásegít a sajtó is. Arra nem kérdeztek rá a közvélemény-kutatók, hogy ezekben a disputákban kinek is van igaza, de egyértelmű, hogy a románoknak. Ez onnan derül ki, hogy a székely zászló feltétel nélküli használatával csak a megkérdezettek 6,1 százaléka ért egyet. Azt nem árulták el a kutatást végzők, hogy magyart megkérdeztek-e, de gyanítható, hogy ez a 6,1 százalék a magyar , mivel körülbelül megegyezik az országban élő magyarok arányával. Aztán olyan történelmi alakok is akadnak a magyarok között, mint Tőkés László, akiben a megkérdezettek 72,6 százaléka egyáltalán nem bízik. Biztosan azért, mert alaposan benne volt a keze a Ceauşescu-rezsim megdöntésében, amely olyan jó volt, hogy még most is visszasírja a többség. Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. október 15.
Nem kell a történelemoktatás
Olvasom, hogy bár lehetne oktatni, Székelyföldön alig van, aki A székelység történetét tanulná. A tankönyv megvan, jól van, akár a könyvtárakban is meg lehet találni. Az ember és a szegény tanulók feje nem káptalan, hogy mindent belegyömöszöljünk.
A tudás megvan, jó helyen, a történelemkönyvekben. Úgy látszik, a múlt megismerésére nem mutatkozik túl nagy igény. Lám, Kádár Gyula Történelmi magazinjának is be kellett szüntetnie megjelenését, érdeklődés hiányában. Ettől még igazi székelyek vagyunk! Különben is, annak bizonyítására, hogy székely vagy, egyáltalán nem szükséges vizsgát tenned A székelység története című tantárgyból. Nem baj, ha nem ismered őseid történetét, attól még lehetsz büszke rá. Ki kérdezi, hogy mit tudsz a székelyekről, miközben fél téglával vered a melled, ismételgetvén, hogy igenis székely vagy?! Senki. Ha a csíksomlyói búcsúban bicskával eszed a vattacukrot, rögtön látják, hogy az vagy. Történelemtudásból bőven elég, ha tudod, hogy Csaba királyfi vitézkötéses lován felverte a port a csillagösvényen. Bár az is lehet, hogy nem is volt por, mivel a Tejút azért lehet tejút, mert sepréskor tejjel locsolják, hogy ne porozzék. Azóta viszont a technika annyit fejlődött, hogy most már Csaba királyfi sem lóháton közlekedik, hanem űrhajóval fog eljönni, hogy minket győzelemre vezessen. Aztán azt is minden magát székelynek valló tudja, hogy Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, mint a lányok kapuja május elsején, zöld ággal. Arról is hallott mindenki, hogy Kossuth Lajos azt üzente... És mindnyájunknak el kell menni. De ki tudja merre, merre?… Aztán honvéd áll a Hargitán, lóháton. Ennyi elég is a székelyeknek történelemtudásból. Különben is, nagyon jól meg tudjuk tanulni a hazai tankönyvekből Románia történelmét, amelyben benne vagyunk mi is. Számunkra annyi legyen elég, hogy eléggé el nem ítélhető módon leigáztuk az őslakosokat. És ráadásul ezt az elnyomó politikát máig folytatjuk. Szerencsére, román honfitársaink harcosan lépnek fel minden ilyen kísérlet ellen, és megvédik magukat. Most is, amikor Marosvásárhelyen felforgató elemek irredenta feliratokat osztogattak, amelyeken magyarul is fel volt tüntetve a zöldségek neve, így próbálván elnyomni az ottani zöldségek román nevét, hogy megvédték a román pityókát, hagymát, murkot! A Románok Fórumának is állandó megelőző csapásokat kell mérnie a magyarokra, mert jól tudják ők, legjobb védekezés a támadás. Mert a székely magyarok is folyamatosan alantas harcot vívnak kétnyelvű feliratok óhajtásával, székely zászlókkal, városzászlóval. A román államnak állandó éberségben kell tartania nagy honvédőit, mert – szerintük például – a székelyeknek állítólag félkatonai alakulataik vannak, amelyek tagjai állandóan lovas kiképzéseket tartanak, mint legutóbb is a Székely Vágtán. Később ezek továbbképzésre mennek Budapestre, a Nemzeti Vágtára. Aztán nagy titokban, ki tudja, nem fegyverkeznek-e, fenvén fakardjaikat és bicskáikat?
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)